Minden nap újabb aktivistáink állnak munkába – sőt, a szigetünk is folyamatosan és dinamikusan bővül!
Tegnap például egy édesanya vált biztos tagjává a Generációk Együtt csapatának. Gyurit még meg tudtam mutatni az autók és némi növényzet takarásában, de vele már gyalogoltam egy darabig – és közben jelezte, hogy nyitott a belépésre.
Nagyon jó érzés volt megtapasztalni, mennyire örült ennek a lehetőségnek. Szinte megtiszteltetésként élte meg, hogy behívom ebbe a közösségbe, ami már-már baráti.
Elmondta, hogy körülbelül egy éve nyerte meg őt Magyar Péter, és biztosan aktív tagja lesz a TISZA mozgalomnak. Én csak az összekötő voltam – a híd – hogy valóban részese lehessen ennek az alakuló közösségnek. Ez szívet melengető volt.
A nap végén pedig egy idős, mozgásában erősen korlátozott néni lett a legutóbbi regisztráltunk. A beszélgetésünk során kiderült, hogy nem tud hazajutni – már aggódott is, mert kezdett esteledni. A gödöllői taxis társaság, akikkel utazni szokott, nem tudott azonnal autót küldeni, csak Budapestről később.
Felajánlottam, hogy hazavisszük – és bizalmat szavazott nekünk. Elfogadta a segítséget, és velünk tartott.
Az ilyen pillanatok – amikor valakinek konkrétan segíteni tudunk – mindent elmondanak arról, miért is csináljuk ezt az egészet.
Ez közösség, ez összefogás, ez TISZA. 
